A masszázs története
Masszázs bevezető
Az érintés egyik meghatározása így szól: testi kapcsolatteremtés, érzelmi hatás. Érdekes módon az érintés az első érzékelési mód, amely kialakul bennünk, A terhesség hatodik hetében már fejlődni kezd a magzat tapintása, s ez az alapja minden más emberi kommunikációs eszköznek, Újszülöttként az érintés segít abban, hogy életben maradjunk, s a gyermekkorunkban kapott érintések minősége határozza meg önbecsülésünket: azt, hogy képesek leszünk-e tartós kapcsolatokat kiépíteni másokkal, s azt, hogy megtaláljuk-e testi és lelki harmóniánkat.
Masszázs – Hogyan kezdődött?
A masszázs bizonyos értelemben a legrégebbi ismert gyógykezelési mód, jól dokumentált történettel. Azt csak sejthetjük, hogy régebben is létezett az emberi test érintésének, simogatásának ösztöne.
A legrégebbi kínai utalásokat a Huang-dí nei-jíng című orvosi könyvben olvashatjuk.
Miért masszázs?
A masszázs szó a görög masszeín, azaz gyúrni igéből ered, amely az egyik manapság is használatos masszázstechnika neve.
A terápiás érintés az ugyancsak görög therapeutikosz kifejezésből származik, s a kezelés gyógyító hatására utal.
A XIX. századig Amerikában a masszázs helyett a frictio elnevezést használták, a dörzsölés szó latin megfelelője nyomán.
Indiában a masszírozás művészetét sampuningnak nevezték, Kínában kong-funak, Japánban pedig ambuknak.
A napjainkban használatos svéd masszázs elnevezés a svéd Per Henrik Ling munkásságához kapcsolódik – ő volt a masszázs úttörője a nyugati világban.
A rá következő században, úgy tetszik, a módszer az egész világon elterjedt. Masszázst és reflexológiát ábrázoló falfestményeket találtak egy orvos szakkarai sírjában, s egyiptomi, perzsa és japán orvosok leírásaiban is olvashatók a masszázs használatának előnyeire tett utalások.
A történelem során rendszeresen felbukkant a masszázs: az indiai Ájurvédában éppúgy olvas¬hatunk róla, mint Homérosznál vagy az ókori görög orvosi szövegekben. A rómaiak is alkalmazták a masszázskülönböző fajtáit. A gladiátorokat rendszeres kezelésben részesítették izomlázuk és fájdalmaik enyhítésére. Július Caesart mindennap „megcsipkedték” idegzsába ellen, a Kr. u. I. században élt orvos, Tíberius úgy vélte, a masszírozás képes gyógyítani a bénulást.
A Közel- ós a Távol-Keleten a későbbiekben is alkalmazták a masszírozást, a nyugati világban viszont a középkorban elnyomták. A X, századi arab filozófus és orvos, Abu-AIÍ Ibn Szína (más néven Avícenna) az egekig magasztalta a hidra-terápiával ötvözött masszázs egészségjavító tulajdonságait. Azt állította, ez az eljárás képes megszüntetni azokat az izomfájdalmakat, amelyeket a különböző gyakorlatok nem mulasztanak el.
A XVI. században a masszázs ismét terjedni kezdett Nyugaton. Sok nagyszerű orvos alkalmazta gyakorlatában, köztük Amrose Pare, a francia királyok egészségügyi tanácsadója.
A leglátványosabb fejlődés a masszázs történetében a XÍX, század elején következett be. Per Henrik Ling svéd gyógytornász ötvözte filozófiai és testnevelői tudását azokkal a masszázs-technikákkal, amelyeket kínai utazásai során sajátított el. Az öt alapfogás kombinációja svéd masszázs néven vált ismertté, és a mai napig lényegében változatlanul használják.
A módszer hamar elterjedt. Az első olyan főiskolát, amely masszázsdiplomát adott ki, 1813-ban alapították, míg a svéd masszázsról szóló első angol nyelvű könyv 1850-ben jelent meg Mathías Roth tollából.
A legnagyobb fordulat az 1960-as, 1970-es években érkezett el, amikor a módszer hívei felismerték, hogy a masszázs elősegíti a páciens személyiségfejlődését. Ez az elképzelés a kaliforniai Esalen Központból terjedt el, ahol összekapcsolták a lelki, a tudati és a testi gyógyulás folyamatait.
A XXI. századra a masszázs az egyik legfontosabb kiegészítő kezeléssé nőtte ki magát, és a többivel egyenrangú gyógyítási módszernek tekintik. Társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül sokan alkalmazzák, és fontos szerepet kap az egészség mindennapi megőrzésében.